36. Télen túrázni?

Avagy miért ne várd meg a tavaszt

Amikor először hallottam, hogy a kanadaiak télen is simán nekivágnak a hegyeknek, bevallom, kicsit őrült dolognak tartottam. Magyar fejjel a "téli túra" inkább valami extrém sportnak hangzott, mint hétvégi családi programnak. Fagy, szél, hó, brrrrr -- gondoltam. Aztán eljött az első napsütéses téli kirándulásunk a Rockies-ban – és minden megváltozott.

Azóta minden évszakban túráztunk már, de valahogy a tél mindig tartogat meglepetést. Húsvétkor például a Grassi Lakes-hez mentünk, ahol a hegyekben még bőven tél volt. 

A hó vakítóan csillogott a tavaszi napsütésben, a türkiz tó pedig úgy ragyogott, mintha semmit sem tudna az évszakokról.

Kutyák, kacsák és sok-sok túrázó a még félig fagyott tavaknál

Ott, a két tavat összekötő kis pataknál még egy kis magyar hagyományt is életben tartottunk: "meglocsoltuk" egymást a jéghideg hegyi vízzel, ahogy a húsvéthoz illik. ;) 

Máskor meg a Troll Falls-hoz mentünk kirándulni -- az óriási, fagyott vízesés egyszerre volt lenyűgöző és megnyugtató. Ott állsz a hóban, körülötted minden fehér és kék árnyalatban ragyog, és hirtelen teljesen érthetővé válik, miért jönnek ide az emberek télen is újra és újra.

A legjobb az egészben az, hogy a kanadaiak nem sietnek, nem versenyeznek, nem " teljesítményre túráznak". Csak beszélgetnek, fotóznak (nem annyit, mint én), megállnak egy kilátónál, vízesésnél – és élvezik (legalább annyira, mint én). De nem harsányak, nem próbálják "uralni" a természetet – inkább beleolvadnak. Nem olyanok, mint az amerikai filmekben látott "woohoo" kirándulók, itt a csend része az élménynek...

Persze nem minden útvonal idilli fenyőillat és ropogó hó. Néha inkább jégpálya. :D    Sokszor szó szerint korcsolyázunk a megfagyott ösvényeken – és ha nincs rajtad cleats, minden egyes lépés egy kisebb kaland. De talán ettől lesz igazán emlékezetes kanadai kaland!

A nap, a mozgás, és az a tiszta, száraz levegő. Pár perc után már a kabát cipzárja is félig lecsúszik, és a hideg helyett inkább azt érzed, hogy élsz. Nem kell hozzá profi felszerelés, csak egy jó bakancs és néhány réteg ruha. A többiről a természet gondoskodik.

És ami igazán mosolyt csalt az arcomra: valaki kis troll figurákat hagyott ott, eldugva a sziklák közé – azokból a kis régi, nagy hajú gumifigurákból. Viccesek voltak, és valahogy tökéletesen illettek a hely hangulatához. A név kötelez. ;)

Szóval ha Magyarországról jössz, és még mindig azt hiszed, hogy a téli túra egyenlő a "fagyhalál közeli élménnyel" – hidd el, nem az. Itt inkább olyan, mintha egy hegyi bevásárlóközpontban sétálnál -- csak épp a díszítés igazi, a zene a csend és (olykor) madárcsicsergés,  a levegő pedig tisztább, mint bárhol máshol. :)