29.Sikerélmény?

 Miért fontos az önálló gyakorlás a nyelvtanulásban?

Nyelvtanárként újra és újra találkozom azzal a félreértéssel, hogy elég "eljárni órára", és ha valaki végigül egy "kurzust", automatikusan elsajátítja a nyelvet. Pedig sajnos – vagy épp szerencsére – ez nem így működik.

Tanulni nem tud helyetted a tanárod. 

Tudom, ez elsőre keményen hangzik, de nagyon fontos kijelenteni. Az órákon én is mint nyelvtanár megteszek mindent: magyarázok, rendszerezek, segítek, visszakérdezek, rengeteget gyakoroltatok. De a valódi nyelvi fejlődéshez elengedhetetlen, hogy a tanuló önállóan is időt szánjon a tanultak átismétlésére, gyakorlására – akár listázással, újrastrukturálással, vagy csak egyszerű ismétléssel. Az anyag nem "rögzül" pusztán attól, hogy valaki egyszer hallotta vagy közösen átvettük, átbeszéltük.

Egy bizonyos szint fölött ez már különösen igaz. 

Kezdő (alap) szinten még gyakran elég az, amit az órán együtt végzünk – az intelligencia, a nyelvérzék, az asszociációs készség sokat segít. Azonban amint túllépünk ezen, és elérjük például a középhaladó szintet (pl. pre-intermediate vagy intermediate), a nyelv komplexitása miatt elkerülhetetlenné válik a tudatos munka. Ekkor már nem csupán új szavakat/szószerkezeteket tanulunk, hanem egy teljesen más nyelvi logikát is: eltérő mondatszerkezeteket, másfajta időkezelést, árnyalatokat a jelentésekben.

Itt jön egy másik félreértés:

Az, hogy valaki "átvette" egy adott szint anyagát, nem jelenti azt, hogy automatikusan felsőfokon tudja is azt használni.
Sokan azt hiszik, hogy ha eljutottak egy pre-intermediate kurzus végére, akkor onnantól magabiztosan kéne beszélniük – pedig ez nem így van. Egy nyelvtani szerkezet vagy szófordulat nem válik aktív tudássá attól, hogy egyszer kétszer már láttuk, átvettük vagy megértettük. A használat – a gyakorlás – az, ami beépíti. 

És ez időt és ismétlést igényel. Sokat.

És onnantól fogva tudod használni majd alapfokon vagy középfokon -- vagy ha odáig eljutsz: felsőfokon.

Egy fontos, őszinte gondolat a tanulói felelősségről:

A tanár adhat 110%-ot, hozhat kreatív, változatos órákat, türelmet, magyarázatot és bátorítást – de ha a tanuló nem hisz a folyamatban, nem hajlandó időt szánni a gyakorlásra, akkor a tanulás sajnos nem fog működni.
Ha valaki nem nyitott az együttműködésre, és kizárólag a tanártól várja az eredményt, miközben ő maga nem tesz bele energiát, az idővel csak frusztrációhoz vezet.
Nem lesz sikerélmény, és ilyenkor könnyű kifelé hárítani. Tudjuk mi lesz ennek az eredménye: meneküléééééésss......

De fontos tudni: a tanulás mindig közös munka – csak akkor működik, ha mindkét fél beleteszi a részét.

Mert tudod, milyen a nyelvtanulás? 

Mint egy közös kirándulás. :) 

A tanár ismeri az útvonalat, hoz térképet, vízálló kabátot, és szól, ha kanyar jön. De a lépéseket neked kell megtenned. És ha megteszed, akkor biztosan haladsz – néha lassabban, máskor gyorsabban –, de mindig előrébb jutsz. És jön a sikerélmény! :)

Tanulni tehát nem ciki. Visszakérdezni sem. Ami elkerülhetetlen: időt szánni a saját fejlődésedre.
Ez a valódi befektetés. És ez az, ami megtérül. 

Jó tanulást! :)