55. Nose Hill Park: ahol Calgary fellélegzik
A Nose Hill Park eddig főleg Lady Aurorát vadászó területként élt a fejemben. Olyan hely volt, ahol az Északi fényt kergettük az éjszakában, ahol az ember rendszeresen felfelé néz, az eget kémleli, -- közben nagyjából csak reméli, hogy nem lép bele valami gopher-lyukba. ;)
A mostani sétám alkalmával viszont először láttam igazán magát a hatalmas parkot is.
Amikor nekiindultam a sétámnak, az egyik pillanatban még Calgary belvárosát láttam a távolban, felhőkarcolókkal és forgalmas utakkal. Pár perc múlva pedig már csak dombok voltak körülöttem, ösvények, prairie-fű, a szél és az égbolt.
Nehéz elhinni, hogy mindez egy 1,6 milliós város közepén terül el.
A Nose Hill Park az egyik legjobb példája annak, mennyire különleges Calgary. Modern, gyorsan növekvő nagyváros, mégis tele van olyan helyekkel, ahol teljesen eltűnik a "nagyváros-érzés". A legtöbben nem is tudják, milyen hatalmas valójában ez a park. A Nose Hill közel háromszor akkora, mint a New York-i Central Park! (11,3 km2 --- 3,4 km2 )
Sokaknak ez park a mindennapi élet része. Ide járnak futni, kutyát sétáltatni, biciklizni, naplementét nézni vagy egyszerűen csak kiszellőztetni a fejüket egy hosszú nap után.
De a két parkot össze sem lehet hasonlítani (kb. ahogy Kanadát és az USA-t sem ;) ) Talán pont attól olyan egyedi ez a park, hogy nincs "kényelmesre sterilizálva". Nincsenek mindenhol büfék, turista látványosságok vagy tökéletesre aszfaltozott utak.
Ami még érdekesebb, hogy ezt a calgaryiak semmiért fel nem adnák. Az ilyen helyek nagyon mélyen hozzátartoznak a város identitásához. Nose Hill például nemcsak természeti terület, hanem történelmileg és kulturálisan is fontos hely. Már jóval Calgary megszületése előtt is használták az őslakos népek, és a mai napig erős Indigenous kapcsolódásai vannak.
A hetvenes évektől komoly vita folyt arról is, hogy beépítsék-e a területet, de végül a város és a helyiek hosszú küzdelem után megőrizték egy óriási parknak. Nem mondom, hogy mindenki egyetért vele. De őszintén? Nehéz lenne elképzelni Calgaryt Nose Hill nélkül. :)
A park nagy része off leash dog area (póráz nélkül sétáltathatod a kedvenced), így rengetegen érkeznek ide kutyával is. Nem ritka errefelé a szarvas, a nyúl vagy akár a prérifarkas sem. Ettől az egész park valahogy még valóbbnak és vadabbnak érződik.
A lejtősebb részeken földbe épített rácsos háló segíti a sétálókat és védi az ösvényeket az elkopástól -- de a prairie így is finoman emlékezteti az embert, hogy itt még mindig a természet az úr.
Ami nekem feltűnt itt még, az a tér érzete. Európában sokszor "keretezettebb" a táj: városok, utcák, erdők és épületek határolják egymást. Itt viszont minden sokkal nyitottabb. Az ég hatalmasnak tűnik, a felhők szinte mozognak fölötted, a távolban pedig ott húzódik a Sziklás-hegység.
Ma különösen gyönyörű volt a látvány: zöld dombok, sárga vadvirágok, Calgary skyline-ja és nyugaton a havas hegycsúcsok. Nagyon vadon -- vagyis, nagyon Alberta. ;)
A Big Rocks Viewpoint környékén sétáltam. Ez az egyik legismertebb kilátópont, mert innen egyszerre látni a belvárost, a prairie dombjait és tiszta időben a Sziklás-hegységet is. Ennek a helynek a neve sem véletlen: a hatalmas sziklák több ezer évvel ezelőtt, jégkorszaki gleccserek mozgásával kerültek ide a Sziklás-hegységből.
Elég különös érzés belegondolni, hogy ezek a kövek már jóval Calgary megszületése előtt is itt feküdtek. A lábad alatt jégkorszaki big rocks, a távolban a Rockies -- Calgary néha egészen irreális helynek érződik. :)
Azt hiszem, ezt sok európai érzi is, amikor Kanadába költözik. Itt a szépség sokszor kevésbé "rendezett". Vadabb, nyitottabb, levegősebb.
De valahogy pont ettől lehet ennyire szeretni. <3
