28. Naplórészlet egy útkereső nyelvtanulótól

     Naplórészlet egy útkereső nyelvtanulótól

avagy: Old habits die hard

Január 9.
Új év, új tanár. Ma volt az első óránk. Meglepően más, mint az eddigiek. Nem tanított nyelvtant az első percben, inkább kérdezgetett: mi a célom, miben érzem magam gyengének, hogyan tanultam eddig. Azt mondta, ha együtt dolgozunk, akkor bíznom kell benne, mert a módszere már kiforrott és tudja, hogy működik. Először egy kicsit megütköztem ezen. Mégis ki mond ilyet a mai világban? De valahogy mégis... megragadt bennem. Mert én is pontosan tudom: én már mindent "próbáltam". Mindenbe belekezdtem, de semmit sem csináltam végig.

Január 20.
Túl vagyunk három órán. A tanár következetes. Ugyanazt a témát gyakoroljuk újra, mindig kicsit más megközelítésben. Már kicsit unom, de közben mégsem érzem, hogy szabadon jönnének a szavak. Tegnap este megint elcsábultam egy "Learn English in your sleep!" videóra. Tudom, hogy butaság. De annyira szeretnék gyors eredményt. Ma megemlítettem neki. Nem nevetett ki, de azt mondta: "Ha elindulsz egy úton, nézz előre, ne oldalra kacsintgass."

Február 20.
Úgy érzem, hogy megrekedtem. Még mindig úgy beszélek, mintha keresném a mondatot a fejemben. Frusztráló. Egy részem azt mondja, "hagyd ezt az egészet, keress valami más tanárt, más módszert." A másik viszont azt suttogja, hogy végre valaki rám szabott valamit – nem a nyelvtant, hanem a rendszert. Talán először az életben nem kell mindent újrakezdenem, hanem csak... maradni az úton.

Március 17.
Ma történt valami furcsa. A munkahelyemen éppen egy meeting volt a külföldi tulajdonos képviselőivel. Én csak a háttérben voltam, de hirtelen kértek egy dokumentumot, amit én kezeltem. A kolléganőm rám nézett: "Tudnál pár szót mondani nekik angolul?"
Először elöntött a pánik. Aztán egyszerűen kimondtam. Semmi különös: "Here is the file. I've added the updated list. Let me know if anything's missing."
És nem haltam bele. Nem is javítottak ki. Visszanéztek, bólintottak, és azt mondták: "Perfect, thanks."

Március 20.
Ma az órán elmeséltem a sikerélményem. A tanár csak mosolygott: "Látod? Ez nem csoda, ez gyakorlás. És te gyakoroltál, meglett az eredménye."
Azt hiszem, ma először nem akartam máshol keresgélni. Először éreztem azt, hogy nem kell új módszer, csak egy kis kitartás.
Mostanra megértem: nem a tananyag nehéz, hanem az, hogy az ember elengedje a régi reflexeit.

Belső monológ a tanár szemszögéből

Megint máshonnan kezdte el. Tegnap küldött egy videót: "Nézd, ez milyen jó módszer!" Nem tudom, hányadszor hallom már ezt tőle. Mindig keres valami újat, valami gyorsabbat. Mindenbe belekap, de semmit sem csinál végig.

Nehéz. Nem azért, mert ne tudna tanulni – hanem mert nem bízik bennem, a módszerben. Nem hiszi el, hogy egyszerű gyakorlatokból lehet valódi tudás. Hogy a nyelvtan nem ellenség, csak egy eszköz. És hogy a gyakorlás nem gyengeség, hanem a siker kulcsa.

De én tudom, hogy ha kitartana – működne. A módszer nem varázslat, csak tudatos munka. Nem az első ilyen tanulóm. A legtöbben akkor változnak, amikor végre felhagynak az össze-vissza próbálkozással, és elhiszik, hogy lépésenként is el lehet jutni a célhoz.

Ő még nem tart ott. De én kitartok. Mert láttam már, milyen az, amikor végül megszólalnak – és büszkék magukra. Tudom, hogy eljön majd az ő ideje is. Csak ki kell várni, míg leteszi végre azt, ami visszatartja: a régi, eredménytelen szokásokat.

 A változás belül kezdődik

A legtöbb nyelvtanuló nem az angoltól fél, hanem attól, hogy le kell mondania a megszokott mintáiról. Mert könnyebb újabb videókat keresni, új könyveket lapozgatni, új tanárt próbálni – mint rábízni magunkat valakire és következetesen végigcsinálni valamit.

A fenti napló egy felnőtt nyelvtanuló belső útját mutatja. A tanuló nem egy csodamódszertől haladt előre, hanem attól, hogy végre maradt, és nem kapkodott tovább. Hitt valakinek, aki nem ígért könnyű utat, csak eredményt – és megtapasztalta, milyen érzés saját erőből megoldani egy helyzetet angolul.

Talán ismerős a történet. Sokunkkal megesik. Ha te is úgy érzed, megrekedtél, vagy mindig újrakezded – talán pont most jött el az ideje, hogy ne keresgélj tovább.
Mert ahogy a tanár mondta:

"Ha elindulsz egy úton, nézz előre – ne oldalra kacsintgass."