Leváltja a tanárokat az AI?

       Tanár vagy mesterséges intelligencia (AI) 

-- ez itt a (legújabb) kérdés 

Az utóbbi időben több tanulóm is megkérdezte, hogy szerintem a mesterséges intelligencia le fogja-e váltani a nyelvtanárokat. Egyre többen hallanak olyan véleményeket, hogy néhány éven belül már mindenki AI-alkalmazásokkal fog tanulni, hiszen ezek gyorsan válaszolnak, magyaráznak, és sokkal olcsóbbak is. 

Felmerül a kérdés: van még egyáltalán jövője az emberi tanárnak?

A mesterséges intelligencia valóban sok mindenben segítheti a nyelvtanulást. Képes esetleg elmagyarázni nyelvtani szabályokat, kijavítani a hibákat írásban, szókincset tanítani, és akár beszélgetni is lehet vele egy bizonyos szintig. (A hibaforásokról később.) Egyes alkalmazások figyelembe veszik a tanuló szintjét, tempóját, és személyre szabott gyakorlásokat kínálnak. Ezek az eszközök kényelmesek, elérhetőek, és bármikor használhatók. Ezek valódi előnyök, és egy tanár sem tagadhatja, hogy ezeknek helye van a tanulási folyamatban. 

Nézzük, hogy mi az, amit nem tud az AI:

- A mesterséges intelligencia logikus, elemző gondolkodásra épül – vagyis főként a bal agyféltekét "mozgatja meg". Egy tanár viszont tudatosan bevonja a jobb agyféltekét is: játékos feladatokkal, érzelmekkel, történetmeséléssel, humorral, mozgással vagy akár képi vizualizációval segíti a tanulást. Ez nemcsak élvezetesebbé teszi az órát, hanem sokkal mélyebb megértést és tartósabb emlékezést eredményez. A nyelvtanulás akkor lesz igazán hatékony, ha nemcsak logikusan épül fel, hanem élményszerű is – ebben pedig az emberi tanárnak van óriási előnye. Az AI sosem fogja tudni ugyanazt a kreatív energiát, spontaneitást vagy érzelmi hatást kiváltani, mint egy jól megtervezett, tanári jelenléttel vezetett óra. 

Egy jó tanár viszont tudatosan úgy építi fel az órát, hogy a nyelvet ne csak értsd, hanem érezd, használd, átéld – ez pedig kulcsfontosságú a valódi, mélyebb nyelvi fejlődéshez. 

- Ugyanakkor egy gép nem látja a fáradtságot az arcodon, nem hallja meg, ha elfáradt a hangod, és nem veszi észre azt a pillanatot, amikor csak udvariasságból bólogatsz, miközben valójában nem érted, amit mond. Egy mesterséges intelligencia nem tud őszintén bátorítani, nem örül veled együtt, ha sikerül valami, és nem tudja megnyugtatni a tanulót, ha elbizonytalanodik. Az emberi kapcsolat, az élő reakció, az empátia, a humor és a bizalom nem programozhatók be maradéktalanul. 

Én tanárként nemcsak a tananyagot adom át, hanem a figyelmemet is. Nemcsak a szintedhez, hanem a személyiségedhez, a napodhoz, a lelkiállapotodhoz is igazítom az órát. 20 év tapasztalatával sok mindent észreveszek ám, amiről az AI álmodni sem tud! ;) A célom nem csupán az, hogy megtanulj valamit, hanem az is, hogy jól érezd magad a tanulási folyamatban. Hogy merj kérdezni, hibázni, újrakezdeni. Hogy érezd: nem vagy egyedül ebben.

- Az életben szükség van a nehéz (beszéd)helyzetekkel való megküzdésre és az alkalmazkodóképességre. Ha ráhagyatkozol az AI-ra, kihagyod a valódi beszélgetések kaotikus de felbecsülhetetlen értékű élményét! A valódi emberrel való immerzió (elmerülés a társalgásban) önbizalmat és alkalmazkodóképességet épít.

- Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy a mesterséges intelligencia nem tévedhetetlen. Előfordul, hogy félreértelmez egy kérdést, pontatlan nyelvtani magyarázatot ad, vagy nem megfelelő példamondatokat használ. Tanárként én észreveszem és kijavíttatom vele a hibákat, de mi lesz veled, aki egyedül tanul otthon és bízol az AI "okosságában"? 

Szókincs tanításnál is gyakran előfordul, hogy nem veszi figyelembe a szintet vagy a használat gyakoriságát, így a tanuló olyan kifejezéseket tanulhat meg, amelyek nem igazán illenek a nyelvi környezetéhez. Ezek a hibák nem mindig feltűnőek, de hosszú távon zavaróak, talán még frusztrálóak is lehetnek – különösen akkor, ha valaki önállóan tanul belőlük, tanári visszajelzés nélkül.

- Arról a rengeteg nyelvvizsgatitokról meg soha nem is fog tudomást szerezni, ami az én tanári fejemben van! ;) 

( Van egy fontos dolog, amit szeretnék megemlíteni: egyre gyakrabban látom a tanulók írásbeli feladataiban, hogy az AI "segített" a megoldásban. Értem én, hogy kényelmes – de azt is látom, amikor a szövegben olyan mondatok, szerkezetek jelennek meg, amelyeket az illető korábban még soha nem használt, vagy nem is tanultuk, nem tudná használni. Tanárként pontosan tudom, hol tartasz, hiszen velem tanultad meg azt, amit már tudsz ("én tettem a fejedbe" ). Észreveszem, ha nem a te szinteden íródott a szöveg, -- sok más apró utalás is van, amit itt nem árulok el. ;) 

És hidd el, nem azért kérem, hogy írj, mert hibát akarok találni – hanem mert tudom, hogy akkor fejlődsz igazán, ha te fogalmazol és hibázol. Az AI csak akkor tud segíteni, ha először te magad próbálkozol. )

Sokan úgy gondolják, hogy az AI vagy a tanár közül kell választani. 

Én nem így látom. A technológia remek kiegészítője lehet az óráknak, és valóban hasznos eszköz lehet az önálló tanulásban is. De a tanári jelenlétet, a valódi emberi kapcsolatot nem lehet teljesen kiváltani. A mesterséges intelligencia tanít – de nem kísér végig az úton. Nem ismer meg téged, nem épít rád, és nem tud veled együtt örülni a haladásodnak.

Egy jó tanár tudatosan úgy építi fel az órát, hogy a nyelvet ne csak értsd, hanem érezd, használd, átéld – ez pedig kulcsfontosságú a valódi, mélyebb nyelvi fejlődéshez.  

Úgy gondolom, a jövő nyelvtanulása nem a gép vagy az ember kérdése, hanem az együttműködésé. A technológia adhat egy új lendületet, de az igazi fejlődéshez továbbra is szükség van valakire, aki figyel rád, támogat, és tudja, mikor van szükséged egy kis bátorításra – még akkor is, amikor te magad sem vagy benne biztos.

Te kire bíznád magad: egy algoritmusra, 

vagy egy olyan emberre, aki látja benned a lehetőséget akkor is,

 amikor te még nem?