33. Milyen “sofőr” vagy angolból?  (B1 - C2) 

A legtöbb tanuló ott rontja el, hogy azt hiszi, a következő szinthez több anyag kell. Több szó, több nyelvtan, több könyv. A valódi fejlődés azonban nem attól történik meg, hogy mennyit tanulsz, hanem attól, hogy az, amit már tudsz, elkezd működni.

Nézzük sorban az egyes fejlődési szinteket:

       B1 szinten már van egy alapod, amiből tudsz dolgozni, nem a nulláról indulsz. Érted a lényeget egyszerű helyzetekben, tudsz válaszolni, el tudsz mondani dolgokat magadról, a mindennapjaidról. De közben folyamatosan "építed" a mondatokat.

Olyan, mint amikor vezetni tanulsz: tudod a szabályokat, tudod, mit kell csinálni de minden mozdulatra figyelsz. Kuplung, váltó, tükör, index. Ha közben még beszélni is kellene, az már sok lenne. Szóval itt még minden lépésed tudatos.

A nyelvben ez úgy néz ki, hogy beszélsz, de közben gondolkodsz. Tudod, mit akarsz mondani, csak idő kell hozzá. Néha megállsz, néha egyszerűsítesz, néha kihagysz dolgokat, mert nem jut eszedbe a szó. És ez teljesen normális ezen a szinten. Itt nagyon könnyű félreérteni, mi a következő lépés. Sok tanuló azt hiszi, hogy még több nyelvtan kell. Még egy igeidő, még egy szerkezet, még egy lista. Pedig az igazi probléma nem az, hogy keveset tudsz. Hanem az, hogy amit tudsz, még nem működik gyorsan és magától.

A fejlődés kulcsa itt az, hogy ugyanazt a nyelvet elkezded használni újra és újra. Ugyanazokat a mondatokat, kifejezéseket, struktúrákat. (What did you do last weekend? What are you doing this weekend? etc. unásig. Ismerős, ugye? ;) ) Nem azért, hogy "gyakorolj", es nem is azért mert a tanárod olyan nagyon kíváncsi mindenre, hanem hogy egyre kevesebbet kelljen rajtuk gondolkodni. Hogy egy idő után ne építsd a mondatot, hanem csak kimondjad. 

Ha ezt nem léped meg, nagyon könnyű beragadni. Tanulsz új dolgokat, de beszéd közben ugyanott maradsz. Ha viszont ezt megcsinálod, akkor történik meg az első nagy váltás. A tanulásból használat lesz.

        B2 szinten már működik a rendszer. Nem minden mondatnál állsz meg, tudsz mesélni, véleményt mondani, reagálni. Egy beszélgetés már nem esik szét az első nehezebb kérdésnél. De közben még mindig érzed, hogy ez nem az igazi.

Olyan, mint amikor már vezetsz egyedül: eljutsz A-ból B-be, nem fulladsz le minden kereszteződésnél, de közben még figyelsz mindenre. Nézed a tükröt, a váltót, a lábadat. Ha valami váratlan történik, kicsit megfeszülsz. Működik, de még nem természetes.

A nyelvben ez úgy néz ki, hogy elmondod, amit akarsz, csak néha körülményesen. Tudod a szót, de nem az jut eszedbe elsőre. Néha "tankönyvszagú", amit mondasz. Nem rossz, csak nem az a laza, gördülékeny beszéd, amit szeretnél.

És itt jön a fordulópont. Itt már nem az visz előre, hogy még több nyelvtant tanulsz. Hanem az, hogy elkezdesz egyre több valódi nyelvet látni és hallani. Filmek, beszélgetések, podcastek, cikkek. És közben te is használod a nyelvet. Ugyanazt a tudást kezded élesben használni. Nem több lesz a nyelved/ nyelvtudásod, hanem egyre inkább a sajátod.

C1 szinten történik meg az, amit a legtöbben "folyékonyságnak" hívnak. Itt már nem mondatokat építesz, hanem gondolatokat fejezel ki. Nem azon gondolkodsz, hogy helyes-e a Present Perfect, hanem azon, hogy mit akarsz mondani.

Olyan, mint amikor már rutinosan vezetsz: beülsz az autóba, és elindulsz. Nem gondolkodsz azon, hogy most kuplung, váltó, index. Közben beszélgetsz, zenét hallgatsz, figyeled a forgalmat. A vezetés háttérbe kerül. Működik. :)

A nyelvben ez azt jelenti, hogy elkezded érezni a nyelvet. Nem csak tudod, hanem érzed, mi hangzik jól. Két mondat közül megérzed, melyik a természetesebb. Elkezded használni azokat a kifejezéseket, amiket korábban csak felismertél. És egyre kevésbé fordítasz fejben.

De itt jön egy új kihívás. Már nem az a kérdés, hogy meg tudod-e fogalmazni, amit mondani akarsz. Hanem az, hogy mennyire pontosan. Mennyire árnyaltan. Mennyire "odaillően".

C2 szinten pedig már nem a túlélésről vagy a folyékonyságról van szó. Hanem a kontrollról. Arról, hogy ugyanazt a dolgot többféleképpen is ki tudod fejezni, és tudod, mikor melyik működik.

Olyan, mint amikor nemcsak vezetsz, hanem szuper jól vezetsz. Érzed az autót. Tudod, mikor kell lassítani, mikor gyorsítani. Nem azért, mert szabály van rá, hanem mert érzed a helyzetet. Sőt, azt is tudod, hogy a körülötted lévők hogy vezetnek, érzed a stílusukat. ;)

A nyelvben ez azt jelenti, hogy finoman fogalmazol. Rövidebben mondod ugyanazt, mégis többet jelent. Használsz olyan kifejezéseket, amik pontosan odaillenek. Tudsz váltani stílust, ha kell. Egy beszélgetésben, egy e-mailben, egy hivatalos helyzetben mind másképp szólalsz meg, és ez már nem erőltetett.

És ami nagyon fontos. Itt már nem nagyon tanulsz "új nyelvtant". Inkább észreveszel apró különbségeket. Finom jelentéseket. Hangulatokat. Olyan dolgokat, amik pl. B2-n még fel sem tűntek volna.

Ha egy mondatban akarnám összefoglalni az egészet, akkor így nézne ki.

B1-en még építed a nyelvet.
B2-n már használod, de még figyelsz minden mozdulatra.
C1-n már természetesen működik, és érzed is.
C2-n pedig már irányítod, finoman és tudatosan.

És a legfontosabb végig ugyanaz marad:  

 Nem attól lépsz szintet, hogy mindig új dolgokat tanulsz. Hanem attól, hogy 

az, amit már tudsz, egyre jobban működik.